Manapság nőként rengeteg szerepben kell helytállnunk. Feleségként, anyaként, nagymamaként, gyermekként, munkatársként, vezetőként, barátként és még ezernyi helyzet lehet. Sok esetben látom, hogy végül maga a nő, az „én” marad ki az egészből. Ilyenkor szeretem feltenni a kérdést, hogy hol vagyok én a saját életemben. Úgy látom, hogy addig a fenti szerepeket nem tudom maradéktalanul betölteni – sőt, talán nem is akarom – amíg magammal nem vagyok teljesen rendben. Amíg nem érzem magam boldognak és szabadnak. A könyvklubban sokszor beszélgettünk erről a barátnőimmel, sőt az egyikőjük lelkendezve mesélt arról, hogy pár hónapja kezdtek tangózni a férjével és mesélték, hogy milyen jól érzik magukat. Sőt még pár fényképet is mutatott és nagyon jól néztek ki. De ami a legjobban meglepett, hogy nem egy tánciskolában voltak, hanem egy igazán szép helyen. Jól mutattak a kandalló előtt, de azt hittem, hogy ez csak valami vicc. Majd kiderült, hogy nem az, az a hely a tánctér! El is döntöttem, hogyha már korábban a férjem sosem jött el velem táncolni, így pár évvel a válásunk után pont ideje felfedeznem valami új hobbit. A barátnőm, Judit mesélte, hogy ezen a helyen a nyár folyamán nincsenek csoportos programok, ők is magánórákra jártak és arra biztatott, hogy kezdjem el nyugodtan, mert illedelmes és kedves tanárom lehet, akivel jó érzés lesz táncolni. Nem kellett sokáig biztatnia, a tangó magánóra nőknek weboldal pontosan leírja, hogy miért is jöttem.
Egy hely, ahol a tánc nem csak rohanás, hanem valódi jelenlét
A program leírása közben azt láttam, hogy itt valami más lehet. Eleve nem csak beesek egy órára, majd a végén lépek is, hanem külön van egy rész, amikor fogadják a vendégeket. Vendégek, ezen is elgondolkoztam. Itt nem kliens, vagy ügyfél vagyok, hanem vendég, aki részt vesz a programjukon. Nem kellett sok mindennel foglalkoznom, megnéztem, hogy milyen lehetőségek vannak. Több féle csomag közül is választhattam, sőt online le is foglalhattam az időpontomat. Szerencsére több esetben napközben is vannak időpontok, amik nekem holt időszakok. Sőt, dél körül forgalom sincs a városban, sokkal jobban esik ilyenkor autózni, amikor szinte átsuhanok a városon. Ilyenkor járok fodrászhoz, vagy megyek el épp vásárolni, de a céges ügyeimet is ebben az időszakban intézem el a legszívesebben. A foglalásom után nem sokkal fel is hívott Zsolt, aki a TáncSzalon tulajdonosa, és elmesélte, hogy a tangó magánóra olyan nőknek való, akik már sokmindent kipróbáltak, de nem az edzőteremben szeretnék megélni a 20-as éveiket, hanem elegáns és kecses mozgásformát választanak, hogy kielemjék a valódi nőiességüket. Hiszen az argentin tangó nem csak a testemet mozgatja át, hanem a fejemet is. Itt folyamatosan figyelni kell, mert egymást segíti a két fél. Mivel azt mondta, hogy ráér az első alkalom után gondolkoznom, hogy milyen csomagot is szeretnék, mert érdemes megnézni a miliőt, a hangulatot, sőt elmondta, hogy a saját céljaimnak megfelelő, rám szabott programot fog összerakni, így az első találkozós kulcsfontosságú. Ráadásul garanciát vállal arra, hogy jól fogom érezni magam, így egyértelműen eldöntöttem, hogy megyek.
Végre egy hely és helyzet, amiben nem egyedül vagyok és figyelnek rám – gondoltam. Teljesen más lehet egy férfi oldalán együtt táncolni, mint egy buliban várni, hogy előbb utóbb majd felkér valaki. Főleg úgy, hogy már annak is örülnék, ha valaki nem csak felszedni akarna, hanem udvariasan közelítene hozzám, hogy utána táncolhassunk. Mert a tánc tetszik. A mozgás tetszik. A lovagiasság is. Az, hogy valódi nőként bánnak velem, egy igazán vonzó dolog volt a tangóban. Így úgy döntöttem, hogy épp itt az ideje táncolni kezdeni, mert azt éreztem, hogy az argentin tangó magánóra nőknek pont olyan program ami teljesen nekem szól.
Jöjjön aminek jönnie kell
Az első alkalmat nagyon kíváncsian vártam. Kissé zaklatottan érkeztem meg Újbudára, a Feneketlen tó mellé, ahol szerencsére találtam parkolóhelyet. Ez a feszültség olyan, amit jó lenne minél előbb elengedni – gondoltam magamban -, mert nem lesz jó így az első alkalom. Ahogy beléptem az ajtón, máris tudtam, hogy jó helyen vagyok. Érződött, hogy nem csak a látszat, amit mutatnak, hanem tényleg figyelnek rám. Körbevezettek, megmutatták, hogy hol öltözhetek át és vehetem fel a váltó szandálomat és teával, kávéval kínáltak. Mivel kimaradt a délutáni kávém, így nagyon jól esett. Kaptam egy pohár vizet is és kedélyesen elbeszélgettünk, megismertem a TáncSzalon történetét, elveit és én is mesélhettem magamról. El is mondtam, hogy már a gyerekeim sincsenek minden nap velem otthon, így a szabad időszakokban szívesen megyek társaságba. Szeretek táncolni, de zavar, hogy a férfiak nem tudnak és a társasági eseményeken nem is kérnek fel, vagy csak azok, akik már nagyon fel akarnak szedni. Én pedig idegen férfiakkal sem táncolnék szívesen, azt meg pláne nem szeretném, hogy hozzám érjenek számomra kevésbé szimpatikus emberek. Mert hogy férfiból, akarom mondani Férfiból már egyre kevesebbel találkozok. Úriemberrel meg még kevésbé.
Zsolt biztosított, hogy a tangó nagyszerű kapukat nyithat meg, hiszen nem csak itt, hanem számos egyéb alkalommal fogom majd tudni használni. Sőt, akár olyan eseményeken is, ahol szól majd a zene, felkérnek táncolni, de nem tangózni fogunk. Hiszen itt is követni fog megtanítani, így minden más alkalommal is majd ezt a tudást fogom előhívni magamból. Hát jó, gondoltam magamban nem kevés skepticizmussal… Mindenesetre ott voltam, a beszélgetés után pedig belekezdtünk a táncba, a tangó magánórába.
Az egészségem és közérzetem sokkal jobb lett, mióta tangózni kezdtem
A legérdekesebb már az első alkalom során is az volt, nem klasszikus lépéseket tanultunk. Sőt igazán el sem fáradtam fizikailag. Mert hogy fejben kellett egy kis idő, hogy magamhoz térjek, annyira intenzív volt.
De ahogy véget ért, azt éreztem, hogy belül mosolygok. Majd láttam a tükörben, hogy kívül is. Letörtként, rosszkedvűen érkeztem, mégis totál feldobódtam. Egy életmentő kávét ittunk még, újfent beszélgettünk és rájöttem, hogy akarom ezt. Nem tudtam megmondani, hogy pontosan mit. Egy tánctól korábban csak a mozgás örömét vártam volna. De a TáncSzalonban úgy érzem, hogy sokkal többet kapok. Egy új féle kapcsolódást önmagamhoz. A tangó magánóra nőknek szól. Olyan nőknek, akik jól élnek, de valami még hiányzik. Önmaguk új oldalról lévő megismerése. Egy tánc, amely megmozgatja a testet, de nem terhel le teljesen. Egy program, amely nem csak egy sima edzés, vagy mozgásforma, hanem egy különleges élmény, mely feltölt energiával. Mert nőként a változó kor küszöbén kifejezetten jól jön, ha fel vagyok töltődve. Meg az is ha boldog vagyok. Hisz az egészség nem csak a fizikai egészséget jelenti. A mentális és lelki egészséget is. A tangó lehetőséget adott, hogy megbékéljek és megbocsássak önmagamnak. Hogy új féleképpen szeressem magam és a gyerekeimet. Hogy kedvesen gondoljak a volt férjemre, aki jó ember – de az élet elsodort minket egymás mellől. Amióta tangó magánórákat veszek a TáncSzalonban megváltozott az életem. Több az energiám. Szabadabbnak érzem magam és jókedvűbb vagyok. Több dologra mondok igent. Nemrég a keresztlányom esküvőjén kért fel az egyik fiatalember és azon kaptam magam, hogy fogalmam sincs hogy mit táncolunk, de jól érzem magam benne. Követem őt, mert van tartásom és figyelek rá. Ő is jól érezte magát, sőt kissé kapós is lettem, mert többen felkértek még utána táncolni. Gondoltam is rá, hogy előbb utóbb abban is segíthet a tangó, hogy megtaláljam a lovagot, aki lehet, hogy nem fényes páncélban, hanem fényes tánccipőben és elegáns öltözékben közelít majd felém. De ha nem itt találom meg, az sem baj.
Amit kaptam, az több, mint amire számítottam. Jobban alszok azóta, több az energiám, boldogabb vagyok. A fejem tiszta és a lelkem is egyre jobban megbékél.
Tudtam, hogy jó úton járok, és a tangó ugyan nem változtatott meg, de talán egy utolsó lökést adott ahhoz, hogy igazán szeressem magam. Mi ez, ha nem egészség?